MINDANNYIAN POTENCIÁLIS ISTENEK VAGYUNK. ERRE RÁ KELL ÉBREDNÜNK ! NEM KELL SENKITŐL FÉLNÜNK , NEM KELL SENKIT IMÁDNUNK. HISZEN MI IS FENTRŐL JÖTTÜNK, CSAK EMBERI FORMÁT ÖLTÖTTÜNK.
Jólesően nyújtóztatom ki a karjaimat, lábaimat, megmozgatom a derekamat.
" Jó mulatság, férfimunka volt" - veregetem meg a vállaimat!
Az este vígan szaporázta az ónos eső, utána nagy pelyhekben , vagy 5 cm-es hó esett reggelre, a tetejére megint egy kis ónos eső.
Itt a Mecsek északi lejtőjén kb. egy hete tart a tél,de már minden finomság volt benne: hó, ónos eső, -20 fok, ahogy egy télnél dukál.
Most pedig ahogy kinézek az ablakon, a napocska is ránkmosolygott egy kicsit.
Az előbbi dicséret magamnak azért szólt, mert sikerrel túl vagyok a napi mozgásprogramomon.
Reggel néhány szomorkodó rigót láttam meg a terasz melletti bokron, és gyorsan kész volt a tervem.
Melegen felöltöztem, csizmát húztam, és az első teendőm a madáretetés volt.
Jó gondolatnak tűnt, mert a hó és az eső nem hagyta szárazon az etetőket. Egyik kezemben a vödör napraforgóval, másik kezemben a túrabottal araszolva megmásztam a domboldalt, feltöltöttem az etetőket.
Közben észrevettem, hogy az éjszaka az őzek is meglátogatták a kertet, megették a nekik kikészített kukorica-búza-napraforgó keveréket. Megdézsmálták az aranykecskerágóm leveleit is.
A múlt télen is adtam nekik enni, mivel hosszú időn keresztül hó boritott mindent. Öt tagú család volt, egy kicsivel közöttük. Az idén még nem sikerült kifigyelnem őket.
Ez a kép nem róluk készült, csak ilusztráció.
Így a következő hegymászásom célja volt ,az ő etetőjük feltöltése.
Rövid idő múlva, amint megszünt a mozgás az etetők körül, vidám, boldog csiviteléssel hozzáfogtak a madárkáim a lakmározáshoz.
A madáretető forgalmáról sikerült képszítenem egy rövid videót:
Ajánlom Neked.
Isten az én képemben ma is ellátta őket azzal, amire most éppen szükségük volt.
Boldogság járta át az én szívemet is.
Ezzel az örömmel a bensőmben vonultam le a pincébe, hogy begyújtsak.Közben elbeszélgettünk a kosztra, kvártélyra hozzámszegődött Micike cicával.
Megbeszéltük, hogy bizony itt a kazánház melegében könnyebb átvészelni a zord időjárást.
Micike, Pötyi cicám mamája, szerettem volna, ha ő is a házi cicám lesz,de neki rendkívülien nagy a szabadság vágya, nem költözött oda hozzám az ősszel. Azt sikerült elérnem nála, hogy enni legalább följárt.
A hideg megtette a hatását, egyre többet aludt a kazán mögött, a havazás beköszöntével már több mint egy hete ki se tette a lábát onnét.
Kiváncsi leszek, tavasszal mi lesz a további fejlemény.?
A következő edzőgyakorlat a hólapátolás lett, és ahol szükség volt rá, a jeget is föltörtem. Tegnap fölszórtam fűrészporral a járdát és az átkelőt is, ez mára még kitart.
Ha az idő úgy hozza, később fölszórom újra.
**********************************************
Egyedül voltam az utcán, régi emlékek elevenedtek föl előttem, amikor a szomszédokkal vígan nevetgélve, néha még hógolyózva is hánytuk kora reggel a havat, még munkába indulás előtt.
Persze ez az Alföldön történt, előfordulhat, hogy ott a közösséget jobban igénylő emberek laktak.
Itt, a Mecseki faluban, évek óta , nem látom, hogy valaki letakarítaná, fölszórná a járdát, ha balesetvaszélyes a sikosságtól.
Ritkán látom, hogy a füvet is lenyírnák a házuk előtt.....másra várnak...nem az ő dolguk....majd a közmunkások....szombat van ? vasárnap van ? Kit érdekel? Hogy térítés nélkül, ingyen csinálják a pihenő és szabadnapjukon, esetleg csúsztatásért, amit vagy megkapnak, vagy nem...?
Fel se merül ez a gondolat bennük. De ha akadály van, megy a telefon a hivatalba.... micsoda dolog az, hogy..... ?
Mi történt az emberekkel ?
Mitől felejtették el, mi a feladatuk ?
Mintha nem akarnának tudomást venni az előírásokról.
Hova vezet ez ?
Az a szomorú, hogy nemhogy az utcát nem teszik rendbe, még a ház körül is érintetlen a hó.
Majd elolvad !!
Ezek tények, amit én elfogadok, mert nem tehetek mást.
Én teszem a dolgom.
Most sem a kritika szólalt meg bennem, hanem a JOBBÍTÁSI SZÁNDÉK, ami mindig bennem munkálkodik.
Gyerekkoromból emlékszem rá, hogy Apám télen , ha hó volt, elég gyakran korán kelt, mondva, le kell takarítani a járdát, mert jönnek a csendőrök és kopognak az ablakon, figyelmeztetve őket arra, hogy mire jönnek visszafelé, rend legyen.
Ez az emlék is bennem maradt, és ma sem felejtettem el, és tudom, hogy ez a törvény még ma is él.
***********************************
Belül az emlék, és a példamutatás kötelezettsége, valamint a BIZONYOSSÁG, hogy
EGY FECSKE IS CSINÁL NYARAT !
A természet változását nem lehet feltartóztatni, és reménykedem, hogy a példa mégiscsak ragadós lesz, előbb- utóbb.
********************
Elkészültem a hólapátolással, a kazánban a víz is fölmelegedett, és én dolgom és kötelességem teljesítésének JÓÉRZÉSÉVEL megnyújtóztathattam tagjaimat és megveregethettem vállaimat a kellemes meleg lakásban.
Persze vár még egy mindennapi teendő rám, ez pedig az üdülő övezetben lévő magukra hagyott cicák etetése.
Ez sem maradhat el.!
Nagyon várnak, és ebben a hóban is szaladnak elém.